Ha Robi és Alex elindul, akkor kalandnak néznek elébe, az biztos. A mai estét írom le először, aztán az első kalandos estét. Tehát, mindennek a kiindulása, hogy a férfiakat kipateroljam kora este itthonról, hogy tudjak főzni vacsorára és 2-3 napra. Sajnos, ez néha csak így megy. Először még sajnáltam, hogy nem együtt megyünk, aztán rájöttem, mindenkinek jobb ez így: én viszonylag gyorsan (és égetés mentesen :) megfőzök, ők meg, mint utólag mindig kiderül, jól szórakoznak (Robi néha bolondot csinál magából :), és én emiatt nem égek le :DDD. Mellesleg a többi estén mindig együtt megyünk este kutyát sétáltatni családi sétára, tehát nem maradok le sok mindenről.
Tehát, ma elindultak az iskola mögötti egérúton, ahol van a kapu a kastélyparkhoz, ahova kutyát nem lehet bevinni. Ma a Felhőt is vitték, és persze a kis Alex beroncsolt a parkba, ahonnan sikerült kivarázsolni Robinak, és mentek tovább. Felhő kivételesen nem támadta meg a kóbor kutyáknak kitett kaját a kutyamenhelyt segítő háznál (ezért tegnap büntit kapott, pórázon sétált tovább). Aztán kimentek a macskaköves térre, ahol tovább sétáltak az orvosi rendelő mellett, ahol egy mentő autó állt. Ide a kis Alex bekéretőzött, és a doktornéni megmutatta neki az autót. Aztán jött a beteg néni és Alexnek távoznia kellett. Mentek tovább, és az épülő körforgalomnál a kis Alex mutatta, hogy a tűzoltóság felé jöjjenek haza. Amikor elmentek mellette, akkor látták, hogy valami folyik ott, és kiderült, hogy ifjúsági oktatás van minden kedden este. Ilyenkor egy 18 éves fiatal tűzoltóifjonc a kisiskolásoknak tanít valamit a tűzoltóautókról, meg gondolom minden ehhez kapcsolódó dologról. Persze, Robiék bementek, és a kis Alex tűzoltó autózott, meg kormányozott, és sisakot húzott meg minden. Tehát babaparadicsom volt neki. Mindeközben, Felhő kutyát kint várakoztatta a Robi, és kinnt is maradt fekve. Utána hazáig jöttek kismotorral (Alex), és a végén meg Alex egy nénit meg valami lányát követte, akik útban hazafelé laktak, és a pulijukat sokszor láttuk már a kerítés másik oldalán. Velük is beszélgettek, aztán hazajöttek. Persze, amikor elmentek abban egyeztünk meg, hogy vacsorára hazaérnek, gondolhatjátok, majdnem fürdetésre értek haza! Nem is bántam, én meg nyugodtan meghallgattam a kreatív istentiszteletet a golgotatv-n főzés közben :D.
Fotókat ha Robi letölti őket :)
Első kalandjukból csak egy fontos momentumra emlékszem, ami a leégés kategóriájába tartozik, persze Robi csak nevetett rajta, amikor elmesélte. Ha nem vagyok ott, akkor én is nevetek ezeken, csak aztán rájövök, hogy végülis a gyerek miatt előbb-utóbb összerakják, hogy egy család vagyunk... :DD :(((( hi-hi. JAj! Tehát, a templomos sztori. Elmentek csak ketten sétálni, és hogy-hogynem kikötöttek a templomnál. Valahogy mindig akkor sikerül ketten elmenniük, amikor történik valami este a katolikus templomban. Én megfigyeltem, ha én megyek a gyerekkel, mindig zárva van. Ki érti ezt??? Tehát, mise volt, és benéztek, Gyerek rendesen felöltöztetve, sapka, sál, kabát, Robi mellénybe. Amíg orgona volt, addig jól elvoltak, aztán áldozás lebonyolítása közben Alex elkezdett kurjongatni valamiket, hogy 'lyaj-jaj' meg ilyenek, ezért a Robi kihozta, és magyarázta neki, hogy mit lehet mit nem. Aztán, amikor zene jött, visszamentek, és a sor végére álltak a templom végében. Ugye, ilyenkor jönnek 'gratulálni a segédek', ahogy Robi mondja (:DDD), és megrázzák az emberek kezét, és amikor Robiékhoz értek (Alex az ölében volt), akkor látta, hogy furcsán néz rá a segéd, aztán 'gratulál', és elmegy. Ezután vette észre Robi, hogy amíg odakint voltak, bohóckodásból Alex kis sapkáját a feje tetejére tette, amit ott felejtett, és gratulálás közben is a feje tetején ült a kis gyereksapka..... ehhez persze el kell képzelni Robit ebben a helyzetben ....... ....... no comment.
Persze, már az ifjú atya ismerhet minket látásból, itt-ott felbukkantunk általuk szervezett eseményeken, meg hát mindig járjuk a 'templomköröket' kutyástul, majd gyerekestül. :DD. Amikor korábban egyik este a parókia előtt sétáltunk, civilben volt az atya (kicsit Mr. Bean-es a kiállása számomra), valakivel beszélgetett könnyedén. Mentünk szépen, aztán Robi meglátta az atyát, hirtelen nem tudta mit is mondjon, de valami kényszere támad, hogy mondjon valamit, és odaköszönt fejbólintással, hogy 'dícsértessék'. Hát azt hittem kitör a nevetés belőlem, olyan furcsa helyzet volt, még a pap is meglepődött rajta :DD! Robi a nagy katolikus!!! :DD áldozás számára 'osztják a korongot' :DDDD kinyiffanok. Erről sajnos nincsen fotóm, pedig jó lenne, na megyek aludni.
Jó éjt!