Szilveszteri szunyóka

Annyira aranyosak voltak, gondoltam megörökítem a fiúkat. Szilveszter napján beszunnyadtak délután. Alex ma nagyon korán kelt, és persze, nálunk kötött ki. Aztán nem tudott már visszaaludni, na, gondoltuk mi lesz ebből: nyűglődés! Az is lett, aztán reggeli után az udvaron a hidegben hűlt le a kis kedélye, mert már bent sokat tett a nem is égő tűzre. Persze, ebédkor már kókadozott, leves után már tettette, hogy alszik az etetőszékben... de, dörzsölte is a szemét, az igaz, pedig szent meggyőződésem, hogy csak a tökfőzeléket akarta megúszni! Ami sikerült is neki, én meg erre ettem 3 tányérral belőle! Egyet a gyerek kedvéért, egyet apa kedvéért, egyet anya kedvéért. Aztán, amikor altatás jött, nem én mentem vele mégse, mert maradt a mosás teregetése, meg a felmosás... ezért apát küldtem szenderegni a gyerkőccel, ő ezt el is vállalja készségesen. Az italomat bent felejtettem a szobában, ezért mentem be, és olyan szép csendéletet láttam, hogy nyomban meg kellett örökítenem, kivételesen: a jelenkornak!
A fiúk alszanak! Hangzott el egy régi kazetta mesében, ez jutott eszembe róluk.

Aludni stílusosan is lehet!

Remélem bírni fogják az estét, vendégek jönnek, és elvileg belátogatunk egy szilveszteri buliba is utána... szegény böki! Reméljük a sok durrogtatáskor nem lesz rosszul! Tavaly nálunk aludt a szobában, de tűzijátékkor majdnem az ágyba is bebújt!!! A pocok végigaludta tavaly az egész dáridót, idén mi lesz???