Isten szeret engem!!! És normális vagyok :DDDDD!!!

MA a délutáni alvás alatt elmélkedtem az áhitat bibliai szövegén. Családos dolgokon gondolkodtam, amik nagyon lenyűgöztek engem. Kis útmutatást véltem felfedezni családi nevelés terén, aminek nagyon megörültem. El is határoztam, házicsoporton megosztom a többiekkel, hátha segít nekik is a ködben látni. Egyszer csak gyerekordítás csapta meg a fülemet. Nyomban felfigyeltem, mert ismerős volt ez a hang és intenzitás és kitartás: EZ CSAKIS HISZTI LEHET!!!!! Hirtelen felvillanyozódtam, ismeretlen öröm árasztott el, és felpattantam, hogy kifigyeljem, honnan jön a hang. Akár Alex is lehetett volna fél évvel ezelőtt. A mi ablakunkból nem láttam, a másik szobából elcsípem egy gyerekformát eltűnni az úton. Aztán visszajött: kisfiú bottal a kezében másfél éves lehetett. Nem akart menni az anyukája után felfelé (gondolom hazafelé mentek), és a bottal csapkodott mindenfelé. Anyukája felvenni nem tudta, mert üvöltözött, vagy ha letette, más irányba indult el a legény. Hirtelen energiát éreztem magamban, nem csak az én gyerekem hisztizik és akaratoskodik nyilvánosan, ez észbontó! Szegény anyuka, kitartást! Kukucskáltam már a nappaliból, mi lesz a vége a történetnek, anyuka eltűnt a látóhatárból, folytatta útját a dombon fölfelé. Gyerkőcöt nem nagyon érdekelte, csapkodott a bottal, jól elvolt, nem akart sehova menni, de dühöngött, ha azon kapta anyukát, akarja, hogy menjen vele. Szóval anyuka elment, ahá, ez a 'kötelező megpróbálni' trükk, hátha a gyerek rohan utána. De nem rohant! Hurrá, akkor megint nem mi vagyunk furák Alex miatt. Ez normális, és vér szerinti családokban is simán előfordul az ilyen. Nem minket utál a gyerek, és meg akar tőlünk szabadulni, egyszerűen mindenkitől meg akar szabadulni, csak valószínű magától nem! Aztán jött az, ami nálam is szétrombolja a fenyegető távolságot: autó a láthatáron. A gyerkőc picit figyelt csak, mi is ez az ismerős zaj, anyuka azonban biztos bosszankodott: vége a tervnek, vissza kell menni a gyerkőchöz. Az autós is már messziről lassított, látta az egyedül levő gyerkőcöt. Azt azért senki sem meri bevállalni, hogy 5-nél gyorsabban elmenjen egy egyedül ácsorgó pici gyerek mellett... persze, anyuka odaért addigra, aztán gondolom ez hatott a gyerkőcre, és elindultak valahogy ketten felfelé.

HÁt igen, ez csodás nap volt, meg a múltkori is, amikor egyedül bevásároltam, és egy gyerkőc ki akart jönni a bevásárlókocsiból, és kezdte a hisztit és az anyuka a nagypapával vitatkozott, hogy mit kell ilyenkor tenni, meg a gyerkőccel hadakoztak. Én meg a sor másik oldalán hallgattam, jaj de jó, egy hisztis akaratos műsor és nem nekem kell szenvednem vele!!! Á! Régen egyedülállóként meg gyerekmentes házasként utáltam hallgatni a hisztizős gyerekes jeleneteket bárhol, de most, ha nem az enyém csinálja, akkor már a menyországot nagyon közelinek érzem :DDDD :DDDD
Még kicsit büszke is vagyok. Persze, máskor meg leizzadok és imádkozok ezerrel, hogy érjünk haza a biztonságos nyugis környezetbe, ha nálunk van jelenet :)))))

NA, mindegy, a gyerek szeret minket mi is őt, és ez így van jól. Harcolunk, és kitartunk. Hja.

Apa vigyáz a gyerekre amíg anya vásárol

Ma elmentünk pár dolgot keresni nekem az Aréna plázában. Amikor kijöttem a próbafülkéből az egyik boltból, és indultunk enni, mert a pocok éhes volt, mint kijelentette (épp a kajálda részleg mellett volt a bolt, amiben voltam) apa elkezdte mesélni élményeiket nagy mókásan: amíg a próbafülkében voltam, a pocok bemászott a kirakatba, és a nagy dekoráció műanyag katicákat fedezte fel, amíg egy eladó ki nem horgászta onnan... -JAAj, micsoda?? hüledezetem....De apának volt még mesélnivalója, amiken nagyot derült: ja, meg előtte bementek egy bizsuboltba, ahol a gyerekre nyakláncokat próbált, amikor a pocok egy nyaklánccal a nyakában kirohant a boltból, apa meg utána.... a boltos néni azt hitte, így szoktak lopni ketten. ÁÁÁÁÁ!!!!

-Na jó, menjünk gyorsan enni, remélem nem ismernek föl minket!!!!

Persze mindeközben apa jól szórakozott, valószínű a pocok is....

Haj!

Biztosan megértette

Korábban mondogattuk, hogy második gyerkőcnek kislányt szeretnénk. Nem tudom, hogy emiatt vagy nem, de Alex elkezdte néha huncutul mondani, hogy: Alessz kisjáány! Csibészkedtünk, és mondtam neki, hogy nem, Alex kisfiú! Aztán gondolkodtam, hogy lehet amiatt mondja ezt, hogy sokat mondogattuk a barátainknak, hogy lehet kislányunk lesz, meg ilyenek, ezért van ez Alexnél. Egyik délután, amikor mesekönyvet nézegettünk, elhatároztam, hogy helyére tesszük a dolgokat. Mondtam Alexnek: -Nyuszikám, anyáék kisfiút szeretnének!
Alex nyomban válaszolt: -Jó. Alessz baba kistyutyát szeretne.

Hmmm. Oké, megértette, .... biztosan megértette... neked is egy, nekem is egy. Tiszta sor.

Alvás előtt építés

Ma alvás előtt behurcolta Alex az építőkockákat az ágyikóba, és ott épített. Olyan elmélyülten dolgozott, sokszor megnézte, mit hova pakol... mindennek a helyén kellett lennie. Nagyon tetszett ez nekem!!!

Így kell ezt ráépíteni

Jöhet a következő