Beérett a cseresznye éppen, amikor anya és papi feljöttek, hogy segítsenek befőzni. Mi már pénteken megszedtük külön az epret, hogy legyen fincsi eperlekvár is. Tavaly nem tettük ezt meg, és nagyon sajnáltuk, mert nagyon szeretjük az epret, és itt sok szedd magad van, viszonylag olcsón lehet eperhez jutni :) Pocoknak nagy élmény volt, mindig bekapott egy epret, majd rájött, hogy nem kell neki, és kiköpte. Ezt csinálta folyamatosan, gondoltam, most szereti vagy nem, nem tudja eldönteni? A gusztusos az volt, amikor a megrágcsált epret felajánlott apának :DDD: -Tessék, apa!
Nekem a nagy pocak miatt nehéz volt hajolgatni, ezért térdelve szedtem az epret, úgy éreztem magam, mint a gyóntatószékben az eperföldön :DD Végülis az Úrnak köszönhetjük a természet gyümölcseit, hálás lehetek értük. :)) Sajnos itt nem fotóztunk, de otthon a pockot a fán lekaptam. Annyira szeretett volna ő is fára mászni, mint apa, aki magasból szedte a cseresznyét, hogy fel kellett tenni őt egy ágra. :))
 |
| Én is nagyfiú vagyok, fára mászok! |
Anyáék sok fincsi befőttet tettek el nekünk, meg lekvárt is több üveggel. Így is sok cseri maradt a fán, a madarak tízesével jönnek csipegetni, hull néha a cseresznye, mint az eső, ahogy fent rázzák az ágakat, és szakítják a szemeket. Tényleg, az Úr róluk is gondoskodik, olyan magasról ki tudná leszedni a cserit????
 |
| Pocakos fotó anyának, hogy legyen rólunk egy közös kép nagy hassal is :) Az én hasamat kell figyelni :DD |
Az eperdzsem nagyon fincsi, már meg is kezdtünk egy üveggel!!! Köszönjük a segítséget!
Tehát még egyszer, ha valaki lemaradt volna a korábbiakban a hírről: ÚTON VAGYOK!
Aláírás: a kisbaba :)
