Garázsos idők járnak

Rájöttem, hogy Alex mindenből garázst csinál. Például a kis konyhának a sütőajtaját amikor kinyitottam, autók parkoltak benne, vagy amikor este az állatokat a farmon a helyükre akartam tenni, már foglaltak voltak a helyek: kocsik szunyókáltak bennük. Gondoltam ennek a fele sem tréfa, a boltban nincsen ilyen garázs, akkor csinálni kell egyet. Nem lett szuper a pár óra alatt összetákolt garázs, de Alex nagyon örült neki, és minden kiválasztott autójának volt garázs benne. Kicsit szebb fából v. műanyagból lenne máris tizenezreket elkérnének érte egy játékboltban....!

A papírgarázs

Az ajtók méretre szabottak

Most duploból épít garázsokat.
:)))

Lovas napok Pomázon

Pomázon van egy vár, ahol mindig rendeznek Lovas napokat, majálist, stb. Idén felmentünk, és nagyon sok időt töltöttünk el, viszonylag kevés pénzért :)) Nagyon jó kis állatokat látott Alex, lehetett lovagolni, volt lovas ügyességi verseny, és régi körhinta (kosárban kellett ülni, és apukák hajtották középen a fogaskereket :))), trambulin, kukoricafejtő meg játszótér. Alex nagyon ügyesen ült a lovon, meg is lepődtünk rajta, és nem is félt! Valaki óvatlan ember otthagyta a kobakját a futtatónál, Alex nyomban kiszúrta, és azt kellett viselnie lovaglás közben. Ez a megmentő bukó!!!!! Imádja a bukósisakokat!! Ha valakinek van otthon bármilyen felesleges sisakja, azt szívesen látjuk!!

Alex lovagol

Alex kukoricázik :))

Állatsimi 2. (A pusztában)

Robinak ki lett adva a hadiparancs: keressen állatokat a környéken, parasztudvart, ahova el lehet menni állatokat nézni, és nincsen a világ végén, mint a budakeszi vadaspark. Egyik délutánra sikerült is neki összehoznia valamit, és lelkendezve terelt minket az autóba. Amikor érdeklődtem, hogy hova is megyünk, mondta, hogy Szentendrére. Az jó, gondoltam, közel van végülis. Aztán Robi viccesen megjegyezte, hogy nem tudja mi lesz, mert a fickó kissé iszákosnak tűnt a telefonba. Na, ekkor ugrottam fel először az autóban, hogy: -Micsoda???? Hova megyünk, mi ez a hely??? -Hát, -mondta Robi- Nem tudom, az interneten találtam, disznókat ad el a fickó, és megkérdeztem van-e más állata is, elmehetnénk-e megnézni a gyerekkel.
?????!!!????? Miiiiii??
-Állatokat ad el, akkor ez nem is állatsimogató hely!-mondtam. De, jó feleségként gondoltam, nem lombozom le, és melléállok, hogy támogatom abban, hogy elmegyünk megnézni mit talált. De azért kicsit féltem. Főleg, amikor elhagytuk Szentendrét, és egy pusztai részhez közeledtünk, ahol már jártunk korábban házasságunk elején kutyát sétáltatni. Nincs ott semmi csak fű meg fa. Inkább fű....
Aztán még mentünk az út is már csak kavicsból volt, és elkezdtem félni: Hova megyünk???? Világvége és iszákos hang a telefonban meg eladandó állatok????
Egyszer csak lecsapott a villám is belém, egy irtó koszos dzsip várt minket egy kanyarban tele irtó
koszos lepukkant emberrel, még a vér is meghűlt bennem. Robi pedig mintha semmit sem látna, jókedvűen megy tovább, majd megbeszéli a pityókás sofőrrel, aki szintén lepukkant volt de nagyon, hogy merre megyünk tovább. Egy lepukkant hölgyemény az autóban kis reményt adott, hogy hátha tényleg oda megyünk, ahova kell..... Volt egy biztató jel, quad a dzsipen, ami azt mutatta, talán gyerkőce is van az ürgének, akkor meg mégis emberi lélek lehet benne, nyugtattam magam. Hála Istennek Alexet csak a quad érdekelte, az embereket nem nagyon figyelte, addig amíg apa-anya rendben van, és megbízik valakiben, addig ő is oké.
Imádkoztam mindenfélét ezerrel, aztán csak megérkeztünk egy telephez, ahol voltak disznók, meg kutya, és szép pónilovak. Végülis megérte, de egész végig izgultam hogy mégiscsak induljunk már hazafelé, legyünk a kis fehér nyugis autónkban. Itt nem fotóztunk, de visszafelé megálltunk izgalom leeresztésnek a szénabáláknál, amiket Alex nagyon szeret, és felmásztunk rájuk. Ez nagyon jó élmény volt, és ha úgy nézzük, végülis, ingyenes..... :D

Anyával a szalmabálán

Apával a szalmabálán

Egyedül a szalmabálán

Folyt. köv következik, a harmadik Állatsimi!!!

Az állatsimogatóban

Alex kedvence az állatsimogató, nyáron a strand, aztán a mindenkor a nagy játszótér. Ezekre a helyekre rendszeresen kell járni. Apa mindent megtesz, hogy találjunk olyan helyeket, hogy teljesüljön mindenkinek a vágya: Alexnek, hogy legyenek állatok; és anyának, hogy lehetőleg ingyen legyen :DDDD. Hát ez van, itthon én vagyok a gazdasági miniszter asszony, ahogy Robi nevez engem, tehát felügyelek az anyagi kiadásokra. Az első hely, ahova megyünk az elég messze van, óbudán, a vadaspark ingyenes állatsimogatója. Alexet nem zavarja, hogy egy pici területen tölt el 2 órát, már az ötödik turnus embertömeg nézi végig az állatokat, mi még mindig a malacokat etetjük vagy a kecskét :))) Aztán van még más hely, ahol kalandoztunk, mint ingyenes állatsimi, de az már az igazi kaland kategóri, lásd azt az Állatsimi II. alatt!

Disznóetetés

Csacsi etetés

Hej, jól érzem itt magam már 2 órája haza sem megyek!

Már Joni is volt állatsimiben a pocakomban :DD

A másik három állatsimiről később!!!

Alex és gépezetek

Szekszárdon voltunk nővéreméknél, és ilyenkor elmaradhatatlan, hogy a nagy játszótérre (Alex számára Kánaánnak nevezhetném) ki ne menjünk. Ott van ez a nagy markoló, amivel a nagyobb gyerkőcök egyedül tudnak markolni, Alexus még segítségre szorult, de így is nagyon élvezte a dolgot!!

Az első markoló

Második markoló

Ilyet kérünk Pomázra is !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mi és a kerti élet :)

Amikor jó idő van, akkor van, hogy a pocok kisurran pizsiben a kertbe már kora reggel a terasz felé nyíló ajtón keresztül. Persze, ez akkor történhet meg, ha a magasan lévő gyerekzárat elfelejtjük rátolni az ajtóra. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy a gyerekzár azért kellett, mert már olyan magasra tudott balettállásban lábujjhegyen nyújtózni a pocok, hogy kinyitotta az ajtót a kilincsbe kapaszkodva (jó is meg nem is, hogy nő a gyerek :DD). Azért nem volt ez a szerelés zökkenőmentes (gyerekzár, ami egy kis rigliszerű valami) hatású, és bajtól mentes, mert az első nap, hogy felszereltük a zárat, amikor ki akartam menni, és meghúztam erővel a kinyitott kilincset (ahol be volt zárva a felső rigli), kiszakítottam a falécet a helyéről, ami a riglit tartotta. .... Visszanyomkodtam valahogy a lécet a helyére, másnap a Robi szakította ki, aztán hozta a nagy vasszögeket, és úgy odaszögeltük a díszlécet az ajtókerethez, hogy azóta nem jött még ki :DDDD.
  Tehát, a kertből nehéz becsalogatni a pockot már akár reggelire, vagy fogmosásra is, és onnantól kezdve minden a kertben zajlik :) Örülök, hogy a pizsit lecseréljük, aztán mehet a kutyakergetés, meg a játék. Persze, dögmelegben bent vagyunk a házban, ez csak az elviselhető időre vonatkozik :)))

Ez uzsi a teraszon, huncut mosollyal összekötve :))

Én vagyok a télapó, joghurtból a szakállam!!!

Pockos szeret a homokózóban játszani ilyenkor, de néha úgy telepakolja, hogy neki már nem marad hely... A kedvenc játéka együtt a fagyis játék, amikor gombócokat formálunk műanyag fagyis tölcsérbe (pár száz forint a készlet a régióban). Ez azóta  kedvence, mióta rájött, hogy milyen jó is az igazi fagyi. Én meg arra jöttem rá, hogy a gyerek azzal szeret játszani (vagy azt utánozza), amihez emléke fűződik, vagy az életben már kipróbálta. Pl. elkezdtük a fagyi szezont, azóta imád a homokból fagyit formázni. Persze, előtte formáztunk epret, meg hajót, az nem érdekelte, most sem érdekli nagyon... Amikor lovas napon lovagolt, utána esti mesének a 'Bori lovagolni tanul' lett a sláger, amikor a biciklivel elvágódott, akkor meg a 'Bori és a piros bicikli' (Bori is elesik benne). A munkagépeket látta élőben, utána ő is markolni akart, amikor bukósisakot húzhatott, akkor a lego bukósisakos bácsikkal játszott rengeteget (duplosnak nem lehet levenni a sisakját...).

Most a munkagépeké a terep

Persze, ha kert, akkor blöki, és blöki, akkor kergetőzés. Nagyon szereti Alex a Felhőt, ...hát...., a blöki még bírja...... :DDDD. Egyszer Robi hív engem, hogy menjek gyorsan, képzeljem el, mi történt, kiment az előkertbe, és hívta az Alexet, persze, a blöki engedelmeskedett, és kiment hozzá a kutyaházból, majd utána kimászott a kis Alex is :DDDD Pocok elől már oda sem tud elrejtőzni a blöki szegény, mert bebújuk hozzá a házba, és ott simogatja :))) közben dudlizik. Mert az állatsimi és dudli egybe tartozik nála :)))

Blöki, a kitartó

Ma reggel is kisurrant a pocok, már júli van. Csak a reggeli miatt aggódok mindig, mert éhes gyerek=nem barátságos gyerek (ezt jól jegyezzétek meg!!!) De amikor be akartam csalogatni, mondta, hogy kint akar reggelizni, ezért kint ettünk. Békesség és barátság is megmaradt!!! Hát igen, amikor pici baba volt, akkor is kint voltunk sokat, kerti gyerkőc lesz remélem!!

Utolsó Nagyifi alkalom

Júniusban volt a nyár előtti záró nagyifi alkalom, ahol Robi bejelentette távozását a nagyifiből. Már azt hiszem vagy 8 éve vezetett ificsoportot Robi, kezdetben még 13-14 évesekkel kezdte, akik felnőttek, huszonévesek lettek. Majd a gyüliben történt átalakulás során új csoportot kezdett-kezdtünk már együtt. Nagyon jó volt együtt szolgálni Robival, bár az első gyerkőc meg munka mellett kezdett sűrűsödni az élet, a második gyerkőc jövetelével meg láttuk, hogy itt az idő más vizekre evezni. Az Úr Isten is így gondolta ezt, és nagyon hűséges segítőket, majd Robi helyett utódot rendelt ki a fiatalok terelgetésére :)) Milyen jó, hogy bár mi erőlködtünk, de ha az Úrra hallgattunk volna, akkor idejében meglett volna minden aggodalom nélkül! Pár mobilkép az utolsó ifis alkalmunkról:

Férfirészleg :)

Az ifisek falatozás közben :)

Kedves barátaink az ifiből és a segítő házaspár a babájukkal

A szeretem és útálom játék

Alex úgy vana  duploval, hogy rettentően el tud lenni vele, de ha valami nem sikerül neki, akkor úgy bepörög, bemérgesedik, hogy nehéz megvígasztalni. Valamit a fejébe vesz, hogy oda építi, és a gravitáció nem segít neki, de akkor sem tágít, hanem újra és újra próbálja, míg sírva dühöng... Amikor a karfás széket egy kis négyes helyére próbálja betuszkolni, nem érti, miért dől ki a fal körülötte (karfa kitolja), és próbálkozik számtalanszor, hátha az ő hibája. Persze, a végső elkeseredés, az: -Anya, segíts!!!!! De, ekkor már félve megyek oda, mert a magyarázás nem számít, hogy az nem oda illik, neki mégis oda kell tennie... Néha sikerül tombolás nélkül megúszni, hogy ne rombolja szét mérgében az elemeket, de néha nem. Most sikerült lefotózni az építkezést, aztán észrevette, hoyg fotózom, és jött ózolni nyomban, hogy engem is fotózz le!!! Hihetetlen, beállt mosolyogva fotózkodni :DDD

Építkezek

Anya, fotózz le! Kis hercegem :)))

Cseresznyeszedés

Beérett a cseresznye éppen, amikor anya és papi feljöttek, hogy segítsenek befőzni. Mi már pénteken megszedtük külön az epret, hogy legyen fincsi eperlekvár is. Tavaly nem tettük ezt meg, és nagyon sajnáltuk, mert nagyon szeretjük az epret, és itt sok szedd magad van, viszonylag olcsón lehet eperhez jutni :) Pocoknak nagy élmény volt, mindig bekapott egy epret, majd rájött, hogy nem kell neki, és kiköpte. Ezt csinálta folyamatosan, gondoltam, most szereti vagy nem, nem tudja eldönteni? A gusztusos az volt, amikor a megrágcsált epret felajánlott apának :DDD: -Tessék, apa!
Nekem a nagy pocak miatt nehéz volt hajolgatni, ezért térdelve szedtem az epret, úgy éreztem magam, mint a gyóntatószékben az eperföldön :DD Végülis az Úrnak köszönhetjük a természet gyümölcseit, hálás lehetek értük. :)) Sajnos itt nem fotóztunk, de otthon a pockot a fán lekaptam. Annyira szeretett volna ő is fára mászni, mint apa, aki magasból szedte a cseresznyét, hogy fel kellett tenni őt egy ágra. :))

Én is nagyfiú vagyok, fára mászok!

 Anyáék sok fincsi befőttet tettek el nekünk, meg lekvárt is több üveggel. Így is sok cseri maradt a fán, a madarak tízesével jönnek csipegetni, hull néha a cseresznye, mint az eső, ahogy fent rázzák az ágakat, és szakítják a szemeket. Tényleg, az Úr róluk is gondoskodik, olyan magasról ki tudná leszedni a cserit????

Pocakos fotó anyának, hogy legyen rólunk egy közös kép nagy hassal is :) Az én hasamat kell figyelni :DD

Az eperdzsem nagyon fincsi, már meg is kezdtünk egy üveggel!!! Köszönjük a segítséget!

Tehát még egyszer, ha valaki lemaradt volna a korábbiakban a hírről: ÚTON VAGYOK!

Aláírás: a kisbaba :)